Az I. fejezet előző részében (1/2) tárgyalt pontok:
Az elem mint funkciótípus
Szuperior és inferior funkció
A jungi pszichológia libidoelmélete
Progresszió és regresszió
Extraverzió és introverzió
6. A modalitás mint energiaáramlás
Elérkeztünk végre oda, hogy kellő elméleti ismeret birtokában összekapcsoljuk az asztrológiai modalitásokat a libidoáramlás típusaival. Az asztrológia tizenkét állatövi jegye a négy elemi alcsoport mellett ugyanis három modális alcsoportra is osztható, melyeket egyenként négy, különböző elemhez tartozó jegy alkot. Az első, kardinális módhoz soroljuk a Kos (tűz), Rák (víz), Mérleg (levegő) és Bak (föld) jegyeket, melyeket mindenekelőtt aktív cselekvőképességük, kezdeményezőkészségük és tetterejük alapján köt egybe a tradicionális asztrológiai tipológia. A második, szilárd módhoz tartoznak a Bika (föld), Oroszlán (tűz), Skorpió (víz) és Vízöntő (levegő) jegyek, melyeket az állandóság, az elszántság és az öntörvényűség közös jellemvonása köt egybe. A harmadik, változó mód tagjai az Ikrek (levegő), Szűz (föld), Nyilas (tűz) és Halak (víz) jegyek, melyek főként szolgálatkészségükben, adaptivitásukban és kiszámíthatatlanságukban hasonlítanak egymásra.
Ha kellően elmélyedünk mind az asztrológiai, mind a jungiánius tipológiai irodalmakban, hamar konstatálhatjuk, hogy az asztrológiai kardinális modalitása megfelel a jungi pszichológia progresszív pszichés energiaáramlásának ill. az ezzel összefüggő extravertált beállítódásnak, míg a szilárd modalitás a regresszív energiaáramlással ill. az introvertált beállítódással egyeztethető össze. Így Jung nyolc alapvető lélektani típusa — melyeket a két beállítódási és a négy lélektani funkció kombinációja alkot — maradéktalanul kombinálható az állatövi jegyekkel (2. táblázat), melyek energetikai megnyilvánulásait szintén a modalitás (beállítódás) és az elem (funkciótípus) határozza meg. Ezek alapján az alábbi párhuzamokat kapjuk, melyekről rövidesen (a II. fejezetben) átfogó, egyetemleges leírások következnek.
Lélektani típus | Állatövi jegy |
Extravertált intuitív | Kos — kardinális tűz |
Introvertált intuitív | Oroszlán — szilárd tűz |
Extravertált érzékelő | Bak — kardinális föld |
Introvertált érzékelő | Bika — szilárd föld |
Extravertált gondolkodó | Mérleg — kardinális levegő |
Introvertált gondolkodó | Vízöntő — szilárd levegő |
Extravertált érző | Rák — kardinális víz |
Introvertált érző | Skorpió — szilárd víz |
Említésre került már, hogy a psziché tudattalan részének megnyilvánulási módja ellentétes, pontosabban kompenzatorikus viszonyban van a tudatos beállítódási és funkciótípussal: egy extravertált gondolkodó típus (Mérleg) tudattalanja például az introvertált érzés (Skorpió) ismertetőjegyeivel nyilvánul meg és „közvetít” a tudat felé, míg egy extravertált érző típus (Rák) tudattalanja az introvertált gondolkodás (Vízöntő) jellegzetességeit mutatja. A beállítódási és funkciótípusok eme kompenzatorikus, „árnyékszerű” viszonyulását tökéletesen fedik az analóg állatövi jegyek közötti fényszögkapcsolatok az asztrológiában, nevezetesen a tizenkettedfény (30˚) és az öt-tizenkettedfény (150˚). Ezek a fényszögek az állatövben rögtön egymást követő ill. egymástól öt jegynyi távolságra lévő energiák közötti kapcsolat jelölnek, s mivel a kettő sem elemben, sem polaritásban, sem modalitásban nem egyezik meg, rendkívül nehezen „veszik észre” egymást a pszichében, ami gyakorta egy sokkal „lappangóbb” és nehezebben megnevezhető belső feszültséget eredményez, mint a kvadrát vagy az oppozíció. Így a tizenkettedfény és az öt-tizenkettedfény egyre inkább fő, hangsúlyos fényszögként használatos a pszichológiai asztrológiában — ahol a tradicionális megközelítéssel ellentétben már nincsenek „jó” és „rossz” fényszögek, hiszen minden energetikai kapcsolatnak megvannak az előnyei és a hátrányai is.
Noha a tizenkettedfény és az öt-tizenkettedfény esetében az adott pszichés energiák kezdetben egyáltalán nem „észlelik” egymást, az ebből eredő belső konfliktusok nagymértékű tudatosodáshoz és pszichés fejlődéshez is elvezethetnek, többnyire a jungi pszichológiában oly sokat említett projekciómechanizumus révén. Ez azt jelenti, hogy belső, pszichés ellentmondásosságaink és konfliktusaink tudatosan nehezen integrálható részét kezdetben a külvilágba, elsősorban közeli, meghatározó személyekre vetítjük ki (projektáljuk), ami idővel aztán óhatatlanul külső konfliktusokhoz vezet azokkal, akik tudattalanunk efféle „projekciós felületeként” szolgálnak. Kellő pszichológiai fejlettség feltételében viszont ugyanezen projekciók megértésével és visszavonásával (introjekciójával) egy jobb és szilárdabb pszichés egyensúly teremthető, amely individuációs folyamatunk eredményességét is jelöli (erről a IV. fejezetben fogunk bővebben értekezni).
7. Változó energiaáramlás
A változó állatövi jegyek (Ikrek, Szűz, Nyilas és Halak) azért hiányoznak a 2. táblázatból, mert ezek lélektani értelmezéséhez szükségeltetik egy harmadik féle pszichés energiaáramlás (ill. azzal kapcsolatos beállítódás) fogalmi bevezetése, amely Jung pszichológiájában nem kerül meghatározásra. Ezt jobb definíció híján változó dinamikának ill. beállítódásnak nevezhetnénk el, mely megkülönböztetésének véleményem szerint abszolút van „jogalapja”. Hamaker-Zondag jungiánus asztrológus több könyvében is részletesen ír a pszichés energiaáramlás ezen jellegzetes módjáról, mely magában foglalja mind a progresszív, mind a regresszív libidoáramlást, egyfajta szintézist alkotva a kettő között.
Említettük már azonban, hogy a progresszív és a regresszív energiaáramlás váltakozása természetes tulajdonsága mindannyiunk pszichéjének — ebből kiindulva joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért van szükség egy harmadik kategória bevezetésére, ha ezek alapvetően váltogatják egymást? Nos azért, mert egy változó dinamikájú psziché rendszerint jellegzetes tulajdonságokat mutat, és nem hasonlítható ahhoz, amikor egy hosszabb, erőteljesebb progressziós fázis vált át regresszióba, sem ahhoz, amikor egy erőteljesebb regressziós fázis vált át progresszióba. Mindkét esetben nagyfokú intenzitásról beszélhetünk ugyanis, abból a (már említett) „szabályból” kiindulva, hogy minél hosszabb és erősebb volt a progresszió, annál hosszabb és erősebb lesz majd az azt követő regresszió, és fordítva. A kimondottan változó dinamika esetében viszont a pszichés energia kimondottan csekély intenzitással körbe-körbe kering, vagyis cirkulál a tudat és a tudattalan határának mentén, szintézist teremtve a tisztán progresszív és a tisztán regresszív energiaáramlás között.
Fontos megemlíteni, hogy egy döntően változó dinamikával rendelkező psziché rendkívül kettősen működik, és dualitása miatt legalább annyira gátolhatja a pszichés fejlődést, mint amennyire elősegítheti. A hátulütők kapcsán megemlíthetjük, hogy a változó áramlásnak konkrét irány nélküli, körkörös mozgása van, és emiatt sokkal nagyobb az esély arra, hogy megakad. A pszichés energia ez esetben a psziché egy keskeny, a tudatot és a tudattalant összekötő területén akadozva és erőtlenül mozog körbe-körbe, miközben mind a valódi progresszió, mind a valódi regresszió irányába minimális a kilengés — így csaphat át a folytonos cirkulálás végül egy egyenletes stagnálásba. Ennek leggyakoribb pszichés tünete, hogy egyén elidegenedik saját lényétől, hiszen sem a tudatával, sem a tudattalanjával nem képes igazán intenzív és mély kapcsolatba kerülni, így pedig sem ő, sem környezete nem tudja már kifürkészni a folyamatosan változó pszichés dinamika ingatag imázsa mögött, hogy ki is ő valójában. Szintén emiatt lép fel gyakran az a jelenség is, hogy az erősen változó típusok könnyen elhitetik magukkal, hogy egy komolyabb pszichés problematika már az által megoldódott, hogy egy adott tudattalan tartalom rövid időre a tudatba tört, holott annak tényleges, melyreható feldolgozása még várat magára, és sokkal hosszabb, intenzívebb regressziót (majd azt követő progressziót) igényelne, mint amire a változó dinamika csekély intenzitása általában lehetőséget teremt. Hamaker-Zondag azon kijelentését, hogy a jelentősen változó alkatú egyének sok esetben a jelentősen progresszív és/vagy regresszív pszichés működésű embertársaikkal való kapcsolat révén képesek kellőképpen megismerni saját személyiségük mélyebb rétegeit. (2)
Természetesen van az éremnek másik, pozitívabb oldala is, hiszen a változó jegyek kiszámíthatatlansága mellett említettük szolgálatkészségüket is, melyről ősidők óta számolnak be a különféle asztrológiai tipológiák. Ha perspektívát váltunk, és nem a változó energia potenciális veszélyeire, hanem annak egyéni és kollektív céljára fókuszálunk, hamar meglátjuk a hasznosságát is. Hamaker-Zondag is nyomatékosítja, hogy a progresszió és a regresszió szintézisén alapuló változó energiaáramlás nagy bölcsességhez is elvezethet, hiszen kulcsfontosságú integrációs folyamatokat segít elő a pszichében — mint például a tudatos én alárendelődését a psziché teljességének (erről a IV. fejezetben fogunk bővebben értekezni a Selbst kapcsán), melynek eredményeként valódi objektivitással viseltethetünk a valóság iránt, hiszen ekkor már nem mindig magunkból indulunk ki és nem mindig önmagunkat vesszük viszonyítási alapként. Rákos Péter humanisztikus asztrológus ugyanezt a következőképpen fogalmazza meg: „a labilis karakter kifinomítja és deperszonizálja az elemi energiát, vagyis énjétől különválasztja, és attól eltávolítva működteti. Az én másodlagossá válik, s ami elsődleges szerepet kap, az az energia immanens célja, amely mindig túlmutat az egyéni érdekek körein.” (3)
A változó energiaáramlás dualitása és ellentmondásossága nem teszi tehát lehetővé, hogy arról kettősség és polarizáció nélkül szót ejthetnénk. A változó dinamika kulcsszava az „is-is”, hiszen a pszichológiai fejlettségtől függően ugyanannyira rejti magában a pszichés stagnálás, mint a pszichés fejlődés lehetőségét.
8. A kompenzatorikusság fényszögei
Most, hogy a változó jegyeknek ill. energiáknak is „helyet adtunk” a jungi pszichológia libidoelméletében, térjünk vissza még egyszer a 6. pontban tárgyalt fényszögkapcsolatokhoz, melyek a nyolc fő lélektani típussal analóg állatövi jegyek kompenzatorikus viszonyulását szemléltették. Tisztáztuk, hogy ha egy bizonyos állatövi energia tudatos, akkor annak tudattalan megfelelője vagy tizenkettedfényben (30˚) vagy az öt-tizenkettedfényben (150˚) áll vele: a tudatos Bika-energia, vagyis a tudatos introvertált érzékelés tudattalan, kompenzatorikus megnyilvánulása tehát a Kos-energia, azaz az extravertált intuíció (tizenkettedfény); a tudatos Bak-energia, vagyis extravertált érzékelés tudattalan manifesztációja pedig az Oroszlán-energia, vagyis az introvertált intuíció (öt-tizenkettedfény). Az elkerülések félreértése végett érdemes bővebben szót ejteni erről, hiszen egy állatövi jegy nem csak egy, hanem kettő másikkal áll tizenkettedfényben és öt-tizenkettedfényben, mégpedig az eggyel előtte és utána levővel, illetve az öttel előtte és az utána levővel. Az állatöv első jegye, a Kos például tizenkettedfényben áll az állatöv tizenkettedik és második jegyével (Halak és Bika), és öt-tizenkettedfényben áll az állatöv nyolcadik és a hatodik jegyével (Skorpió és Szűz). A tűz, vagyis az intuíció „árnyéka” jungiánus értelemben viszont csakis a föld, vagyis az érzékelés lehet, hiszen az intuíció tudatos alkalmazása automatikusan a tudattalanba „száműzi” az érzékelését, míg az érzés (víz) és a gondolkodás (levegő) segédfunkciójával képes lehet tudatosan együttműködni, hiszen azok már lényegileg különböző, racionális funkciók.
A jungiánus asztrológiában nem „oltja ki” tehát egymást feltétlenül a tűz és a víz — feszültségük ugyan tagadhatatlan, ám a tűz energia mégis sokkal előbb fog közös hangot találni a vízzel, mint a földdel. A tűzzel analóg intuíció a szintén irracionális érzékeléssel gyakorlatilag egyáltalán nem is találhat közös hangot, hiszen deaktivizálódnia kell ahhoz, hogy aktivizálódhasson az érzékelés. Gondoljunk csak a fotó élességét szabályozó csúszka példájára, melyet kizárólag egyetlen irányba húzhatunk: vagy életlenítünk, összbenyomást teremtve a részletek elhomályosítása által (intuíció), vagy élesítünk, egy még részletgazdagabb képet teremtve (érzékelés) — a kettő egyidejű használata lehetetlen. Az intuíció kizárja tehát az érzékelést, így az érzékelés (föld) csakis tudattalanul lehet jelen ott, ahol az intuíció (tűz) tudatos — ezért ha a tudattalan, inferior érzékelés aktivizálódik, és a tudatba tör, akkor a tudatos, szuperior intuíció automatikusan „deaktivizálásra” kerül, és ideiglenesen elveszti irányító szerepét (mindez a III. fejezet témája lesz majd).
Azt, hogy a tűz könnyebben könnyebben idomul a vízhez, mint a földhöz, a tradicionális, ptolemaioszi uralkodói modell is maximálisan megerősíti. A transzszaturnális planétákat ekkor még nem fedezték fel, és csak a Földről szabad szemmel is látható hét égitest (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) „uralkodott” az állatöv tizenkét jegye felett — természetesen korrelációs alapon, vagyis hogy az adott planéta archetípusos tartalmát megegyezni vélték egy állatövi jegy energetikai megnyilvánulásával. Ebben a modellben a Nap és a Hold egy, míg a többi égitest mind két állatövi jegyet uraltak — a két jegy felett is uralkodó planéták azonban kizárólag tűz és víz jegyek, vagy levegő és föld jegyek felett uralkodtak egyidejűleg: a Merkúr képviselte az Ikrek (levegő) és Szűz (föld) jegyeket, a Vénusz a Bikát (föld) és a Mérleget (levegő), a Mars a Kost (tűz) és a Skorpiót (víz), a Jupiter a Nyilast (tűz) és a Halakat (víz), a Szaturnusz pedig a Bakot (föld) és a Vízöntőt (levegőt).
Noha az asztrológusok túlnyomó többsége (önmagamat beleértve) ma már a modern uralkodói rendszerrel dolgozik, a tradicionális modell jelen esetben lényegretörőbben érzékelteti azt, hogy a tűz és a víz, valamint a levegő és a föld energia sokkal eredményesebben összehangolhatóak egymással, mint azt elsőre sejtenénk. A jungi pszichológiában analóg módon az intuíció (tűz) szuperior funkcióként abszolút nem zárja ki az érzés (víz) tudatos segédfunkcióként való differenciálását, feltételezi viszont, hogy az érzékelés (föld) differenciálatlan, inferior jelleggel működik a pszichében. Visszatérve a Kos példájára: mérget vehetünk rá, hogy ugyan nem magától értetődő könnyedséggel, de mégis hamarabb és eredményesebben lesz képes tudatosan együttműködni a Halakkal a Bikával szemben (egyaránt 30˚), a Skorpióval a Szűzzel szemben (egyaránt 150˚), valamint a Rákkal a Bakkal szemben (egyaránt 90˚). Az intuíció igenis képes megtanulni együttműködni az érzések világával, ami egyébként egy legalább annyira abszurd, megfoghatatlan és ésszerűtlen világ, mint a sejtelmeké és sugallatoké — bizonyítékként szolgálnak továbbá a „megérzés” és az „előérzet” szinonimák is. Ezenfelül azt is fontos megemlíteni ennek kapcsán, hogy a jungi pszichológia csak az elméleti szemléltetés végett választja élesen négy lélektani típust, úgy tartja azonban, hogy a gyakorlatban „keveredve” is megnyilvánulhat a szuperior funkció és a (fejlett) segédfunkció — így számon tart intuitív érzést és intuitív avagy spekulatív gondolkodást is. Az „intuitív érzékelés” azonban egy lehetetlen fogalom, hiszen a két funkciótípus kölcsönösen kizárja egymást.
Ennek fényében elmondhatjuk, hogy egy horoszkóp „legfeszültebb” fényszögkapcsolatai mindig a föld és a tűz, valamint a víz és a levegő elemekben álló planéták közötti tizenkettedfények, negyedfények és öt-tizenkettedfények (orbisztól függetlenül, energetikai általánosságban beszélve), valamint azt is, hogy a legjelentősebb pszichés konfliktusok a szuperior és az inferior elemben álló planéták ill. pontok között tudnak létrejönni. Hogy melyik asztrológiai elem szuperior egy születési horoszkópban, azt minden esetben a szülött Napjegye szabja meg, tekintve hogy a Nap szimbolizálja a tudatot — egészen pontosan a tudatos ént.
9. A Nap mint tudatos én
Mielőtt a következő fejezetben leírásokba bocsátkoznék az állatövi jegyekkel analóg lélektani típusokkal kapcsolatban, szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy amikor a jungi pszichológiában az egyén lélektani típusáról beszélünk (pl. extravertált gondolkodó típus), akkor azzal az egyén tudatos beállítódására és funkciótípusára utalunk. Mint azt már említettem, mindenkiben jelen van mind az összes funkciótípus és beállítódás, a kérdés mindössze annyi, hogy a psziché tudatos vagy tudattalan szintjéről manifesztálódnak-e azok. A kimondottan extravertált gondolkodó típus például ugyanúgy „képes” az érzésre és az introverzióra, ám mivel ezek az ő esetében a tudattalanból, inferior jelleggel működnek, így képtelen tudatosan aktivizálni ill. irányítani azokat — az introvertált érzés az ő pszichéjében tehát akaratlan és kényszeres „epizódokban” nyilvánul meg, a tudatnak pedig semmilyen beleszólása nincs ezek időzítésébe és intenzitásába. Szót ejtettünk már az énről is, mely a jungi pszichológiában a tudat fókuszát képezi, és amely a külső és belső környezetből származó információkat észleli, majd a tudat felé közvetíti. Az én tehát a psziché valóságos irányító központja, melyet az asztrológia szimbólumrendszerében a Nap jelképez.
A Nap az én szimbólumaként átvitt értelemben ugyanolyan kulcsfontosságú helyet foglal el a horoszkópban ill. a pszichében, mint amilyen kulcsfontosságú szerepet tölt be konkrét értelemben vett égitestként, életet adó fényt biztosítva a Föld élőlényei számára. Gondoljunk csak bele, milyen mértékben „kényszerül” az ember már ősidők a Nap köré szervezni az életét abból kifolyólag, hogy a Földnek azon a részén, melyet a Nap éppen nem világít meg fényével, sötétség és/vagy hideg uralkodik — analóg módon azzal, hogy amíg az én nem észlel és tudatosít valamit a pszichében, addig az szükségszerűen tudattalan marad. A Nap tehát egy olyan tudatos, központi pszichét erőt jelképez, amely vezetői és szervezői kvalitásaival képes a tudatba integrálni a személyes tudattalan bármely eredendően archetipikus jellegű tartalmát. Mint ahogy a Naprendszer központi csillagaként a Nap maga köré rendezi és fényével megvilágítja a körülötte keringő égitesteket, úgy derít tehát fényt az én bármilyen tartalomra a tudattalan, majd emeli fel és építi be azt a tudatba. Mint azt az V. fejezetben látni fogjuk, a Szaturnusz szimbolizálja a tudat kollektív tudattalanból való kiemelkedésének és továbbfejlődésének hosszú és fáradságos pszichés folyamatát, melynek eredményeképp (ideális esetben) a serdülőkor végére egy szilárd szerkezetű én (Nap) alakul ki, amely ekkorra már sikeresen differenciálta az alkatilag fő funkciót.
Ennek fényében a Nap születési horoszkópban elfoglalt helye (jegyben, házban, fényszögkapcsolatban stb.) nem csak azt mutatja meg, hogy miként tudunk leginkább önmagunkká válni és önmagunkkal összhangban kiteljesedni, hanem azt is, hogy melyik az alkatilag fő funkciótípusunk, amelyet tudatos énünk a leginkább képes továbbfejleszteni. Ezt minden esetben az az elem jelzi, amelyhez Napjegyünk tartozik — tehát például az Ikrek, Mérleg és Vízöntő Napjegyű egyének alkatilag fő, tudatosan legsikeresebben differenciálható lélektani funkciója a gondolkodás, míg a Rák, Skorpió és Halak Napjegyű egyének esetében ez az érzés. Ez persze nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ez így is történt, hiszen sajnálatos módon nem mindenki esetben zajlik természetes módon a pszichés fejlődés, összhangban az alkati adottságokkal — ennek következményeire azonnal visszatérek. Az esetek nagyon jelentős részében — úgy kilencven százalékában — viszont igenis azonnali, pontos és megbízható tájékoztatást ad a Napjegy az egyén szuperior funkciójáról, ezzel egyidejűleg pedig inferior funkciójáról is. Az inferior funkciót értelemszerűen az az asztrológiai elem jelzi, amely jungiánus értelemben kompenzatorikus viszonyban áll a Napjegy elemével. Így tehát ha valakinek például Bakban áll a Napja, annak alapján azt konstatálhatjuk — természetes és kiegyensúlyozott személyiségfejlődést feltételezve —, hogy az alkatilag tudatos, azaz szuperior funkciója az érzékelés (föld), az alkatilag tudattalan, azaz inferior funkciója az intuíció (tűz), és hogy segédfunkcióként az érzés (víz) és a gondolkodás (levegő) funkcióját képes tudatosan differenciálni. A következő táblázat minden Napjeggyel kapcsolatban áttekintést nyújt:
Napjegy | Szuperior funkció ill. elem | Inferior funkció ill. elem | Segédfunkció ill. -elem |
Kos, Oroszlán, Nyilas | Intuíció (tűz) | Érzékelés (föld) | Érzés (víz) és/vagy gondolkodás (levegő) |
Bika, Szűz, Bak | Érzékelés (föld) | Intuíció (tűz) | Érzés (víz) és/vagy gondolkodás (levegő) |
Ikrek, Mérleg, Vízöntő | Gondolkodás (levegő) | Érzés (víz) | Intuíció (tűz) és/vagy érzékelés (föld) |
Rák, Skorpió, Halak | Érzés (víz) | Gondolkodás (levegő) | Intuíció (tűz) és/vagy érzékelés (föld) |
Meggyőződésem szerint egy jungiánus, azaz mindenekelőtt a lélektani típust megállapító horoszkópelemzésnek mindig a Nap kell legyen a kiindulópontja, és minden más csak azután, helyesebben mondva annak függvényében vizsgálandó. Ezzel kapcsolatban pedig az alábbi öt lényegbeli szempontra érdemes figyelni:
A Nap jegye minden esetben elárulja az alkatilag leginkább differenciálható, vagyis a szuperiorrá fejlesztendő lélektani funkciót. Ha a Nap jegye például Kos (tűz elem), akkor a tudatos, fő funkció ideális és kiegyensúlyozott fejlődés esetén csakis az intuíció lehet — ez pedig feltételezi azt is, hogy a tudattalan, vagyis inferior funkció az érzékelés (föld elem). Ez még akkor is így van, ha a születési horoszkópban a Napon kívül egyik másik planéta ill. pont sem áll tűz jegyben. A fő funkciót illetően mindig a Nap a mérvadó, analóg módon azzal, hogy a Nap a Naprendszer anyagának 99,8%-át tartalmazza, és hogy minden másik planéta általa és körülötte kering. Ha a Nap tűz jegyben áll, az azt jelenti, hogy a pszichében az intuíció lélektani funkciójának adatik meg a lehetősége arra, hogy a Nappal analóg módon fényt és irányt mutatva „vezesse” a tudatot, és elősegítse annak folyamatos fejlődését. Nagyjából 14-15 éves kör környékére (amikor a tranzitáló Szaturnusz önmagával oppozícióban áll) kell nyilvánvalóvá válnia, hogy ez így is történt, és az intuíció mint szuperior funkció került differenciálásra az én által. Ez többek között abban nyilvánulhat meg, hogy az egyén tudatosan előretekintve, jövőorientáltan él, folyamatosan lehetőségeket lát, keres és/vagy teremt magának és másoknak; vagy hogy tágabb összefüggésekben gondolkodva, spekulatív módon és olykor megindokolhatatlan előérzetek és „szimatok” segítségével orientálódik a világban (a tudatos intuícióról bővebben a II. fejezet 1. pontjában értekezünk majd).
Akár van a horoszkópban föld jegyben álló planéta, akár nincs, tűz jegyű Nap esetén a psziché inferior funkciója akkor is az érzékelés kell legyen. Az intuitív típus inferior érzékeléséről a III. fejezet 2. pontjában részletesen fogunk még beszélni, így most csak annyit említenék, hogy mivel az inferior érzékelés funkciója a tudattalanból „tör fel” a tudatba, így archaikusan, kényszeresen, irányíthatatlanul, szabályozhatatlanul és megbízhatatlanul fog működni, ami egyrészt sok bonyodalmat és bizonytalanságot, másrészt pedig gyermeki kíváncsiságot és örömöt eredményezhet az objektív konkrétumok, az érzékelhető valóság és a materiális törvényszerűségek legkülönfélébb területein. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elsősorban intuitív módon működő tudatot ez esetben az elsősorban érzékelő módon működő tudattalan kompenzálja. Minél több planéta és pont áll inferior elemben a horoszkópban, annál hangsúlyosabb az inferior funkció pszichés szerepe, és annál rendszeresebben tör fel a tudatba. Ez mindenképpen pszichés feszültséget jelképez, mely az élet első felében akár (enyhén) neurotikus jellemvonásokban is megnyilvánulhat, pszichés egyensúlyhoz és teljességérzethez viszont ugyanúgy elvezethet hosszútávon, hiszen egy alkatilag hangsúlyos inferior funkció esetén a tudat sosem tud túlzottan hangsúlyossá válni, veszedelmes módon visszafojtva a tudattalan tartalmait (ami előbb-utóbb neurózishoz vagy pszichózishoz vezet). Ellenben fennállhat egy másik veszély, mégpedig az, hogy a domináns inferior funkció fejlődik tudatos funkcióvá gyermekkorban, amely a további fejlődés során alkalmatlan a tudatos folyamatok eredményes irányítására és az én sikeres megszilárdítására — ez az évek előrehaladtával egy egyre neurotikusabb személyiséghez vezet. Hogy szó van-e erről, azt sosem lehet „kiolvasni” egy születési horoszkópból, ezt csak alapos analízis döntheti el. Azt viszont biztonsággal kijelenthetjük, hogy minél több személyes planéta és pont (Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Aszcendens, MC) áll inferior elemben, annál erőteljesebben és rendszeresebben nyilvánul meg a tudattalan tudatot kompenzáló hatása az inferior funkció révén.
Nem csak a hangsúlyosan képviselt inferior elem eredményezi a psziché tudattalan oldalának szignifikáns megnyilvánulását, hanem a hangsúlyosan képviselt szilárd modalitás is. Így ha valakinek például Oroszlánban áll a Napja, de mellette egy planéta sem áll föld elemben, attól az inferior érzékelés még ugyanolyan domináns, mint ha egy Kos Napjegyű egyénnek mondjuk az Aszcendense, Holdja és Merkúrja mind föld elemben lennének, kompenzálva a Nap intuitív működését. Mivel a kardinális modalitás progresszív jellegű működése során egyáltalán nem aktivizálja az inferior funkciót (ezért olyan hatékony és cselekvőképes), így egy Kos Napjegyű személy esetében csak a többi horoszkópfaktor vizsgálata mutathatja meg, milyen mértékben nyilvánul meg az inferior funkció. Egy Oroszlán Napjegy esetén ez azért van máshogy, mert a szilárd modalitás regresszív energiaáramlásra utal, amely automatikusan aktivizálja a tudattalan tartalmait, így ez esetben már a Nap alapján is biztosak lehetünk abban, hogy az intuitív tudatba rendszeresen „tör fel” az inferior érzékelés. A változó modalitás értelemszerűen a kettő között van: ritkábban aktivizálja az inferior funkciót, mint a regresszív, szilárd modalitás, viszont gyakrabban, mint a progresszív, kardinális mód.
A modalitások kapcsán fontos azt is kihangsúlyozni, hogy az egyén tudatos beállítódási típusa a szuperior lélektani funkcióval ellentétben már nem határozható meg kizárólag a Napjegy alapján — ez egy sokkal összetettebbnek bizonyuló kérdés, amelyre kizárólag a teljes horoszkóp elemzése adhat kielégítő választ. Egy Kos Napjegyű emberre nem mondhatjuk tehát azt minden további nélkül, hogy extravertált intuitív típus — meglehet ugyanis, hogy a többi planéta nagy része szilárd modalitású jegyben (vagy házban) áll, ami képes felülírni a Nap kardinális tendenciáját, introverzió felé mozdítva a személyiséget. Általánosságban elmondható, hogy minél meghatározóbb a szilárd modalitás a születési horoszkópban (a házakat is figyelembe kell venni!), annál nagyobb eséllyel introvertált a szülött; ha pedig a kardinális modalitás a meghatározóbb, akkor annál extravertáltabb. Ha a kettő egyensúlyban van, akkor a személyiség se nem kimondottan extravertált, se nem kimondottan introvertált. A változó modalitás számottevő jelenléte voltaképpen ugyanehhez járul hozzá, annyi különbséggel, hogy ez esetben nem szabad megfeledkezni a csekély intenzitású cirkulálás lehetséges következményeiről, melyek pozitívak és negatívak egyaránt lehetnek. Ha valakinek például változó jegyben áll a Napja, a Holdja, Merkúrja és mondjuk még az Aszcendense is, az nem csak arra enged következtetni, hogy a személyiség nem kimondottan extravertált és introvertált beállítódású, hanem arra is, hogy a pszichés energiaáramlás ez esetben fokozottan könnyen képes elveszteni az irányát és az intenzitását, aminek pedig — mint azt már említettük — egy lehetséges veszélye lehet az, hogy sem a progresszió, sem a regresszió nem lesz kellőképpen hosszú és erőteljes, és a pszichés fejlődés stagnálni kezd.
A születési horoszkópok többségéből az is levezethető, hogy melyik segédfunkció differenciálható alkatilag a legeredményesebben — vagyis a szuperior funkció után elsőként. Ez értelemszerűen az az elem lesz, amely a Nap eleméhez képest nem inferior, és a legtöbb személyes planétát ill. pontot tartalmazza. Ha például egy Kos Napjegyű egyénnek a Holdja a Rákban áll, a Merkúrja és a Marsa pedig a Halakban, az Aszcendense pedig a Skorpióban, akkor teljesen biztosra vehetjük, hogy a segédfunkciók közül alkatilag az érzés funkcióját képes a legeredményesebben differenciálni, és majd csak azután a gondolkodásét. Megtörténhet viszont, hogy környezeti hatások miatt a gondolkodás funkciója kerül elsőként kifejlesztésre, aminek szintén neurotikus személyiségvonások lesznek a következményei, hiszen az érzés — amely a víz jegyben álló Hold, Merkúr, Mars és Aszcendens által szimbolizált alkati túlerő miatt nagy gyakorisággal akar megnyilvánulni — sokkal hosszabban fog inferior jelleggel működni a gondolkodás differenciálása miatt, mint azt az alkati hajlam megkívánja. Ne feledjük, hogy a pszichés egyensúly felborulása mindig neurotikus tünetekben nyilvánul meg, így ha a tudat egy olyan lélektani funkcióba fekteti a pszichés energiát, amely alkatilag egyáltalán nem, vagy csak másod- ill. harmadsorban alkalmas tudatos differenciációra, annak előbb-utóbb nyilvánvaló következményei lesznek.
Az ötödik ponttal kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a születési horoszkóp kizárólag a „természetes utat” és az ideális fejlődési irányt mutatja, nem pedig azt, hogy az úgy is történik-e, tehát hogy a szülött valóban azzá a fejlődik-e, amivé alkatilag válnia kéne. Abszolút léteznek ugyanis olyan egyének, akik — szigorú neveltetés vagy bármilyen környezeti nyomás hatására — egy olyan funkciót használnak szuperiorként, mely jobb esetben segédfunkcióként, rosszabb esetben pedig inferior funkcióként áll alkatilag rendelkezésre pszichéjükben. Ez kivétel nélkül minden esetben szorongással járó funkcionális zavarra, azaz neurózisra utal, és olyan tünetekben nyilvánul meg, mint a depresszió, letargia, önértékelési zavarok, idegesség, impulzivitás, agresszivitás, megrögzöttség, kényszercselekvések, cinizmus, alkalmazkodóképtelenség, polgárpukkasztó viselkedés stb. A jungi pszichológiában a neurózis legfőképp a tudat fejlődésében és az én szerveződésében fellépett diszfunkcióra ill. diszharmóniára utal, melynek tünetei „stoptáblaként” jeleznek egy rossz irányba haladó úton, aminek további követése csak meggátolná a pszichés fejlődést, és ellehetetlenítené az individuációs folyamatot.
Ismételten megemlíteném, hogy neurotikus zavarok ellenkező esetben is kialakulhatnak — akkor, amikor valaki rendkívül hosszasan és kizárólagosan támaszkodik szuperior funkciójára, mellette pedig teljesen elhanyagolja a segédfunkciók tudatos fejlesztését, és visszafojtja működésüket. Az ilyen tudat olyan mértékben szigetelheti el magát saját „táptalajától” (a tudattalantól), hogy az inferior funkció és a még teljesen archaikus jelleggel működő segédfunkciók egyszer csak erőszakosan a tudatba a törnek az életközép csúcsán azzal a céllal, hogy az egyén a neurózis révén kénytelen legyen relativizálni túlságosan egyoldalú tudatos működését, és hogy elkezdjen végre foglalkozni a tudattalanjával.
A lélektani funkciók kapcsán említésre méltó még egy harmadik fajta személyiségzavar, melyről Jacobi a következőképpen ír:
“Itt kell azonban felhívnunk a figyelmet a pszichés egyensúly egy másik zavarára, amellyel manapság legalább olyan gyakran találkozunk, mint az egyoldalúan és kizárólagosan differenciált fő funkcióval. Arra a problémára gondolunk, amely akkor lép fel, ha a négy funkció közül egyik sem fejlődött megfelelően, vagyis mindegyik differenciálatlan maradt. (…) [I]nfantilis, gyermekes egyénnel állunk szemben, aki évei számával ellentétben meglepően határozatlan, minden kijelentésénél, ítélkezésénél és cselekedeténél szüntelenül tétovázik. Úgy tűnik, mintha az ilyen személynek először meg kellene néznie, hogy a két lehetséges irányultság és a négy lehetséges funkciómód közül melyik az, amelyik a legtöbb előnnyel jár számára az adott helyzetben. Az ilyen ember befolyásolható, mindig más képet mutat, vagy épp védekezésül a labilitás ellen egy különösen konvencionális merev maszkot vesz fel, egy perszónát, amely mögött azt hiszi, sikeresen elrejtheti lelki fejletlenségét. Tapasztalataink szerint ez azonban döntő élethelyzetekben és pillanatokban áttör, és vég nélküli bonyodalmakhoz vezet. A túl kevéssé fejlett funkció legalább olyan ártalmas, mint az egyoldalúan túlfejlett funkció.” (4)
Háromféle pszichés zavart is megkülönböztethetünk tehát a lélektani funkciók differenciálásának folyamata kapcsán: az alkatilag inferior funkció vagy az egyik segédfunkció tudatos, szuperior funkcióként való használatából adódót (fordított típus); a túlfejlett és a kizárólagosan működő szuperior funkcióból adódót, aminek következtében a segédfunkciók és az inferior funkció által „közvetített” tudattalan tartalmak teljes elfojtásra kerülnek és nem tudnak differenciálódni (túlzott tudati fejlettség); valamint a kezdetleges, gyermeki fázisban megrekedt tudatos funkcióból adódót, aminek az általános pszichológiai fejletlenség és labilitás a következménye (elégtelen tudati fejlettség).
A születési horoszkóp jungiánus vizsgálata mindhárom esetben páratlan fogódzót képes nyújtani a pszichés egyensúly helyreállításában, utat mutatva az alkati kötelességek, lehetőségek és képességek világában. Tudatában vagyok annak, hogy bizonyos analitikusok szemében milyen merész kijelentést teszek mindezzel, de sosem merészkednék ilyesmire, ha elméletemet nem támogatná ezernyi empirikus megfigyelés, és a teória évek óta tartó beigazolódása. Hameker-Zondag jungiánus asztrológus több, mint huszonöt évnyi megfigyelés után szintén azt a konklúziót vonta egy 2001-ben megjelent, lélektani típusokat tárgyaló könyvének utószavában, hogy a Napjegy elemével analóg funkciótípus minden esetben elárulja az egyén alkatilag adott tudatos funkcióját, vagyis lélektani típusát. (5) Melléteszi, hogy ugyan évtizedekig nagyon óvatosan és körültekintően nyilatkozott ezzel kapcsolatban, hosszú évek kimerítő empirikus kutatásai nem hagytak további kérdőjeleket maguk után. Gyakorló asztrológusként folytatott egyéni megfigyeléseim maximálisan megerősítik Hamaker-Zondag állítását, így bárkinek bátran merem ajánlani az ezzel való empirikus kísérleteket — hisz a Nap fénye sosem vezet félre.
10. Az elemek és a modalitások áttekintése
A következő fejezetben lényegretörő leírások következnek a tizenkét Napjegy alapján megkülönböztethető lélektani típusokról, melyek célja az állatövi jegyek pszichés energiaként való szemléltetése a jungi libidoelmélet alapján. A teljes közérthetőség és könnyebb áttekinthetőség végett következzen most még egy rövid áttekintés is az asztrológiai elemek és modalitások lélektani jellemzőit illetően. Az alábbi áttekintéshez Hamaker-Zondag egyik segédletét (6) vettem alapul, kiegészítve azt saját észrevételekkel és megjegyzésekkel.
Tűz elem
Jegyek: Kos, Oroszlán és Nyilas.
Lélektani funkció: intuíció.
Tudatos orientáció:
az dolgok intuitív „belső” szemlélése;
a konkrét, anyagi manifesztáció mögötti jelenségek kutatása;
spekuláció a dolgok múltjával és jövőjével kapcsolatban: „honnan származik ez a dolog, és hogyan/hova fejlődik innen tovább?”;
a láthatatlan összefüggések fürkészése.
Az intuíció azt észleli, ami „lehetséges”. A dolgokban rejlő lehetőségek „belső” érzékeléséről van szó, a részletek helyett az egész és annak összbenyomása kerül fókuszba. Mivel a materiális megjelenés „mögé” lát, így képes lehet egyidejűleg észlelni a dolgok eredetét, rendeltetését és lehetőségeit.
Természetéből fakadó habitusa önmagára irányuló, lelkes, optimista, bizalomteljes, naiv, impulzív, kreatív, lelkesítő, jövőorientált, spontán, meleg, hűséges, őszinte, öntudatos, eredeti és tetterős; ám ugyanekkor gyakran erőszakoskodó, vakmerő, felelőtlen, gyakorlatlan, ügyetlen, hivalkodó, gondatlan, sikerszomjas, türelmetlen, túlzó, sietős, dramatizáló vagy főnökösködő.
Potenciál:
elevenen és erőteljesen lép fel;
fizikai és pszichés értelemben is gyorsan reagál;
félelem nélkül, bátran, nagy akaraterővel cselekszik;
képes inspirálni a másikat, gyakran akár már puszta jelenlétével is;
hűséges marad saját elképzeléséhez;
kitartó azzal kapcsolatban, amit elhatározott;
szabad szellem, aki saját elvek és belső morál alapján ad hangot a szabadságvágyának;
előítéletek és rágódások nélkül képes nyitni új lehetőségekre, majd megragadni őket;
változatosságra és változásra törekszik, és ugyanazt teremti meg saját maga körül;
mélyenszántó, sőt olykor akár profetikus víziói lehetnek a dolgokkal kapcsolatban.
Probléma:
ritkán hallgat másokra;
a saját álláspontját hangsúlyozza és védelmezi;
nehezen fegyelmezi önmagát;
tapintatlanul lép fel;
nehezére esik konkrét formába önteni elképzeléseit és intuitív látomásait;
szertelenül foglalkozik jövőbeli és irreális dolgokkal úgy, hogy közben a jelenről és a realitásról teljesen megfeledkezik;
a testi és/vagy szellemi kimerülés veszélye az állandó aktivitás miatt;
tudatos intuíciója eredményeként egyszer alábecsüli, tudattalan (inferior) érzékelése miatt másszor pedig túlhangsúlyozza az anyagi dolgokat és a materiális tényezőket;
inferior érzékelése miatt tudattalan módon, vagyis kényszeresen kötődik az anyaghoz.
Föld elem
Jegyek: Bak, Bika és Szűz.
Lélektani funkció: érzékelés.
Tudatos orientáció:
elsődlegesen az érzékszervi benyomások által tájékozódik, vagyis abból indul ki, amit konkrétan lát, hall, szagol, tapint vagy ízlel.
az érzékelhető, materiális valóság objektumaira fókuszál, és azok egzakt formáját, minőségét és felépítését vizsgálja;
mindenekelőtt „kézzel fogható”, vagyis anyagi bizonyosságot és biztonságot keres a világban.
Érzékelés alkalmazásakor azt észleljük, ami konkrétan „van”. A tájékozódás kimondottan érzékszervi megállapítások révén történik, az anyagi forma, szerkezet és minőség kifinomult észlelésével, és a részletek pontos regisztrálásával.
Természetéből fakadó habitusa gyakorlatias, stabil, megbízható, szorgalmas, türelmes, elővigyázatos, önmérsékelt, befogadó, állhatatos, tradicionális, formális, célravezető, hatékony, szerény, elfogadó, megértő, összeszedett, szívós, figyelmes, józan, mértéktartó, realista és visszafogott; ám ugyanekkor gyakran makacs, merev, rendíthetetlen, passzív, kezdeményezőképtelen, változásképtelen, bizalmatlan, bizonytalan, birtokló, lassú, korlátolt, földhözragadt, rugalmatlan, maradi, bigott vagy babonás.
Potenciál:
eltökélten, összeszedetten, energia- és időpazarlás nélkül tevékenykedik valamilyen elvégzendő feladat és konkrét cél érdekében;
kitartóan, elkötelezetten és a lehető legnagyobb gyakorlatiassággal munkálkodik vagy végez (tudományos) kutatást az anyag világában;
a matériához való „affinitásából” adódóan könnyen konkretizál és önt formába dolgokat (gyakorlati és művészeti értelemben egyaránt);
realisztikus képet alkot a valóságról, figyelembe véve annak minden részletkérdését;
biztonságot, állandóságot és kiszámíthatóságot teremt maga körül;
szoros és bensőséges kapcsolatban áll a saját testével, számot tartva annak fizikai igényeivel.
Probléma:
nem önmagában teremt, hanem másokból merít motivációt és inspirációt;
pragmatikussága és haszonelvűsége könnyen csaphat át kicsinyességbe;
túl nagy hangsúlyt fektet a materiális értékekre és a testi észlelésekre, aminek következtében élvezethajhásszá és hedonistává válhat;
túlzott ragaszkodás az általa „birtokolt” és a biztonságérzetőt jelentő anyagi javakhoz;
nehezen értelmez túl absztrakt vagy teoretikus koncepciókat, hisz azonnal konkretizálná őket;
félelem a változástól, az ismertben és a megszokottban való stagnálás fokozott veszélye;
tudattalan (inferior) intuíciója kényszeres és gyermeteg szabadság- és kalandvágyban, illetve „túlbuzgó”, babonás és szeszélyes vallásosságban vagy spiritualitásban nyilvánulhat meg.
Levegő elem
Jegyek: Mérleg, Vízöntő és Ikrek.
Lélektani funkció: gondolkodás.
Tudatos orientáció:
racionálisan közelíti meg a külső és a belső világot, ésszerű és logikus összefüggéseket keresve a dolgok között;
biztonság- és bizonyosságérzetét a gondolatok, elméletek és tények „világában” teremti meg;
információt közöl és cserél, vagyis kommunikál.
A gondolkodás lélektani funkciójával arról döntünk a ráció és a logika alkalmazásával, hogy valami (számunkra) helyes vagy helytelen-e. Ha egy adott dolog (szerintünk) megmagyarázható ésszerűen, illetve megindokolható logikusan, akkor „igazként” vagy „helyesként” elfogadjuk azt, ellenkező esetben pedig „hamisként” vagy „helytelenként” elutasítjuk.
Természetéből fakadó habitusa tárgyilagos, elfogulatlan, békés, higgadt, aktív, tevékeny, élénk, kíváncsi, tanulékony, gyors felfogású, kommunikatív, ésszerű, racionális, barátságos és társasági; ám ugyanekkor gyakran hideg, személytelen, érzéketlen, változékony, ellentmondásos, kiismerhetetlen, (túl)érzékeny, sértődékeny, makacs vagy dogmatikus.
Potenciál:
lenyűgöző intellektuális kapacitás;
fejlett elvonatkoztató (absztraháló) és elemző (analizáló) gondolkodás;
mivel mindenre logikus magyarázatot keres, rendkívül hatékonyan állít fel és dolgoz ki (új) elméleteket és koncepciókat;
rugalmasság és gyorsaság az információ világában, illetve a beszédben és az írásban is;
bravúros kommunikációs adottságok, képesség az egészen magasröptű eszmecserére;
objektív és racionális hozzáállásával hatékonyan folytat építő jellegű (innovatív) és haladást szolgáló (konstruktív) munkát;
a ráció és az ésszerűség „eszközeivel” könnyen teremt konszenzust és harmóniát maga körül;
összeköti az embereket, tárgyilagos hozzáállása révén pedig jól közvetít mások között.
Probléma:
nehezen viseli a koncepcióit illető kritikát;
túlzott hangsúlyt fektet az „ésszerűség” elvére, és könnyen racionalizálja mások ill. a saját érzéseit;
folyton elemez és teoretizál, ami hamar kelti a személytelenség és/ vagy az érzéketlenség látszatát;
képes olyannyira elvonatkoztatni a dolgokat, hogy azok teljesen függetlenné válnak attól, hogy valójában hogyan érez velük kapcsolatban;
ezek a gondolkodás során szükségszerűen elfojtott érzelmek viszont a legváratlanabb pillanatokban törnek fel benne, „özönvízként” elárasztva őt;
a tudattalan efféle kiegyenlítő (kompenzatorikus) megnyilvánulásakor valósággal „kifordulhat” magából, hisz az ekkor áttörő „inferior” érzései archaikusak, nyersek, és roppantul intenzívek;
ilyenkor nagy horderejű érzelmesség, érzelgősség, szeszélyesség és sértődékenység válik úrrá rajta, és átmenetileg semmilyen „észérv” nem hat rá.
Víz elem
Jegyek: Rák, Skorpió és Halak.
Lélektani funkció: érzés.
Tudatos orientáció:
a külső és a belső világ dolgait érzelmileg átéli, és érzelmi alapon, belsőleg „osztályozza” azokat;
aszerint értékel és minősít egy adott dolgot, hogy az benne elsősorban „pozitív” vagy „negatív” érzelmet vált-e ki;
a tudat biztonságérzetét minden esetben az érzelmek megállapítása jelenti a belső és a külső világban, még akkor is, ha ezek kellemetlen érzelmek — tudnia kell, hogy ki mit érez.
Az érzés funkciójával azt vizsgáljuk, hogy valami „jó” vagy „rossz”-e nekünk. Az alapján osztályozzuk a világ dolgait, hogy kellemes vagy kellemetlen érzést keltenek-e bennünk. Tudatos hozzáállásunk pozitív érzelmek esetén elfogadó, negatív érzelmek esetén viszont elutasító.
Természetéből fakadó habitusa érzelmes, befogadó, szolidáris, szelíd, békeszerető, együttérző, engedékeny, lágyszívű, védelmező, ragaszkodó, hűséges, odaadó, vágyakozó, álmodozó, altruista, nagylelkű, mély érzésű, tapintatos és emberséges; ám ugyanekkor gyakran érzelgős, sérülékeny, instabil, passzív, magatehetetlen, magányos, túlérzékeny, szeszélyes, szentimentális, bizalmatlan, gyanakvó, tartózkodó, rideg, áhítozó, befolyásolható, színészkedő, rapszodikus, önkényeskedő, fojtó vagy kisajátító.
Potenciál:
hatalmas együttérző képességének és érzelmi alapú „erőforrásainak” köszönhetően végtelenül odaadóan és kitartóan képes gondoskodni a szeretteiről és/vagy az embertársairól;
szeretete mély, intenzív és magával ragadó;
megérzi még a legfinomabb érzelmi „áramlatot” is a környezetében, és képes ráhangolódni arra;
megérzéseivel és empátiájával hatékonyan képes oldani mások érzelmi elfojtásain;
a csend és a magány iránti szüksége, illetve a rendszeres érzelmi önmegfigyelése révén mélyreható ön- és emberismeretre tehet szert;
a víz okkult, oldó és bomlasztó hatású erejével rendkívül mély tudattalan régiókba képes „leásni” — önmagában és másokban egyaránt;
megértő és együttérző fellépésével észrevétlenül ösztönözhet másokat az emberség gyakorlására.
Probléma:
nehezen alakít ki saját identitást — túl könnyen válik eggyé, majd „azonosítja” magát a másikkal;
könnyen befolyásolható mások által, és hamar vehet fel várakozó álláspontot, kiszolgáltatva magát ezzel a másik fél akaratának;
indirekt és nonverbális módon, ám nyilvánvaló érzelmi demonstrációval képes „nyomás” alatt tartani a környezetét, hatékonyan manipulál;
gyakran leplezi a valódi érzelmeit, önvédelemből érzelmi közönyösséget színlelhet (az érzés funkciója nem tévesztendő össze az érzelmi nyíltsággal!);
tudatos együttérzését olykor tudattalan önkénye és énközpontúsága kompenzálja;
nehézség a rációval és a „tisztán” logikai érveléssel;
váratlanul feltörő szükség, hogy teoretizáljon és „logikázzon” a dolgokkal kapcsolatban — ilyenkor kényszeresen töpreng, ír vagy beszél, de az effajta „inferior” gondolatmenetei meglehetősen kuszák.
Kardinális modalitás
Jegyek: Kos (tűz/intuíció), Rák (víz/érzés), Mérleg (levegő/gondolkodás) és Bak (föld/érzékelés).
A pszichés energia (libido) elsősorban a tudat felé „áramlik”, vagyis progresszíven nyilvánul meg.
A beállítódás extravertált, vagyis a külső világhoz, a közvetlen környezethez, illetve azok tudatos elvárásaihoz alkalmazkodik.
Működés:
az adott elem ill. funkciótípus lehető „legtisztább” ill. „legnyilvánvalóbb” megnyilvánulása a külvilágban;
mivel ezek az energiák természetükből adódóan a tudat felé áramlanak, ezért a tudat képes folyamatosan és akadályozatlanul fejleszteni (differenciálni) őket;
a tudat a külső állapotokból, tényezőkből, értékekből és elvárásokból indul ki, és azokhoz „igazítja” az adott lélektani funkció (intuíció, érzékelés, érzés vagy gondolkodás) működését — más szóval a tudat „alkalmazkodik” a külső világhoz;
fő fókuszában az objektummal (külső dologgal, személlyel stb.) való összeköttetés megtapasztalása, illetve a külvilágban való manifesztáció és érvényesülés igénye áll;
a tudat és tudattalan közötti természetes összhang felborulásának fokozott veszélye;
a külvilágra ill. az objektumra való elsődleges irányultsága miatt a tudat hamar alábecsüli a belső világot, vagyis a psziché tudattalan, szubjektív faktorait;
emiatt történhet meg az, hogy a tudat idővel túl domináns szerepet kezd el betölteni a tudattalannal szemben;
mivel az energia működésekor csak ritkán aktivizálódik — kompenzáció gyanánt — a tudattalan, „inferior” funkció (pl. érzés esetén a gondolkodás), így a tudat meglehetősen sokáig képes elfojtani a tudattalan igényeit;
a tudattalan „áttörésekor” ezek azonban nagy erővel és gyakran destruktívan törnek fel a tudatba az inferior funkció „közvetítésében”.
Szilárd modalitás
Jegyek: Oroszlán (tűz/intuíció), Skorpió (víz/érzés), Vízöntő (levegő/gondolkodás) és Bika (föld/érzékelés).
A pszichés energia (libido) elsősorban a tudattalan felé „áramlik”, vagyis regresszíven nyilvánul meg.
A beállítódás introvertált, vagyis a saját, belső valósághoz, illetve a psziché szubjektív faktoraihoz alkalmazkodik.
Működés:
a psziché tudattalan részének aktivitása összhangban van a tudatos működéssel;
mivel a libido természetéből adódóan a psziché tudattalan „régiói” felé áramlik, így rendszeresen „törnek” fel onnan a tudatba olyan belső igények és késztetések, amelyek megnehezítik vagy ellehetetlenítik a külső világhoz való tudatos alkalmazkodást;
a személyes és/vagy a kollektív tudattalanból rendszeresen feltörő, egyéni érzelmi „töltettel” rendelkező képek többnyire a befelé tekintést ösztökélik, ami erősen mérsékli a külső, objektív tényezők szerepének fontosságát a tudatos orientáció során;
a tudatos, fő funkcióval szemben ugyanolyan jelentőségű szerephez jut a tudattalanból kényszeresen megnyilvánuló inferior funkció;
az Oroszlán így pl. tudattalan föld-energiát is manifesztál a tudatos tűz mellett (a Skorpió levegőt, a Vízöntő vizet, a Bika pedig tüzet);
a tudatos funkció „nézete” folyton kompenzálva van tehát egy vele merőben ellentétes látásmóddal, ami jelentősen lelassítja a külső és a belső világ ingereire adott reakcióját;
verdikt: mindig önmagából indul ki, mindent ott dolgoz fel, és ebben a külső valóság bármely objektuma csakis alárendelt szerephez jut;
ezzel természetesen jelentős önismeretre tehet szert, ugyanakkor fokozott eséllyel tanúsít aszociális, öntörvényű vagy makacs fellépést.
Változó modalitás
Jegyek: Nyilas (tűz/intuíció), Halak (víz/érzés), Ikrek (levegő/gondolkodás) és Szűz (föld/érzékelés).
A pszichés energiának nincsen elsődleges iránya, így hol „progresszív” módon áramlik a tudat felé, hol „regresszív” módon a tudattalan felé. Alapesetben csekély intenzitású, körkörös mozgásban áramlik fel és le a tudat és a tudattalan „határának” mentén, szintézist képezve a kettő között. A változó jegyek beállítódása így se nem „tisztán” extravertált, se nem „tisztán” introvertált, vagyis (szituációtól függően) egyaránt képes alkalmazkodni a külső és a belső világ igényeihez. Ugyanekkor épp emiatt képes elhalasztani, vagy akár teljességgel elmulasztani az alkalmazkodást mindkét „világ” irányába.
Működés:
kettősségéből adódóan „összeegyezteti” egymással a psziché ellentétpárjait, vagyis átmeneteket és „átjárókat” hoz létre tudat és tudattalan, progresszió és regresszió, extraverzió és introverzió stb. között;
mozgékonyságából adódóan (kényszeres) igénye van a változó/változatos impulzusokra, illetve a dolgok folyamatos váltakozására;
egyszer a külső/objektív valóság elvárásaihoz igazodik, másszor a belső/szubjektív valóság igényeihez alkalmazkodik, ami miatt gyakran kelt kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen benyomást a környezetében;
e kettős, áthidaló szerepének legnagyobb „áldása” a hatékony pszichés integráció, valamint a tudat és a tudattalan faktorok között létrejövő szintézis és összhang;
legfőbb veszélye viszont az „is-is, sem-sem” állapot, vagyis hogy stagnálás áll be a pszichés energia mozgásában, és így mind a regresszió, mind a progresszió intenzitása elégtelenné válik a hatékony működésre;
emiatt fokozott az önmagától és a külvilágtól való egyidejű „elidegenedés” veszélye, hiszen:
kellő intenzitású regressziós fázis híján a tudat elvesztheti a tudattalannal való szoros kapcsolatát, és így nem valósul meg effektíven a szubjektumhoz (a saját, belső világhoz) való alkalmazkodás;
kellően intenzív progressziós fázis nélkül viszont az objektumhoz (a külső világhoz ill. a környezethez) való alkalmazkodás sem lehet igazán eredményes.
Felhasznált irodalom:
(1) Saját készítésű ábra a következő forrás alapján: Hamaker-Zondag, Karen M.: Elementen en kruizen als basis van de horoscoop. Uitgeverij Schors-Amsterdam, Amsterdam, 1979. 60.
(2) Hamaker-Zondag, Karen M.: Elementen en kruizen als basis van de horoscoop. Uitgeverij Schors-Amsterdam, Amsterdam, 1979. 61.
(3) Rákos, Péter: Humanisztikus Asztrológia. Bioenergetic Kft., Budapest, 2004. 16.
(4) Jacobi, Jolande: C.G. Jung pszichológiája. Animus Kiadó, Budapest, 2009. 37.
(5) Hamaker-Zondag, Karen M.: Jungs psychologische typen in de praktijk. Uitgeverij Aionion Symbolon, Amstelveen, 2016., 250.
(6) Hamaker-Zondag, Karen M.: Elementen en kruizen als basis van de horoscoop. Uitgeverij Schors-Amsterdam, Amsterdam, 1979. 239-243.