top of page
  • Kristóf Csörnyei

Jung pszichológiája a horoszkópban — Bevezető

Frissítve: 2022. ápr. 5.


Kedves Olvasóim!


Az elmúlt hónapokban keményen dolgoztam egy online könyvön, amelyben az általam alkalmazott jungiánus asztrológia legfontosabb alapvetéseit fejtem ki, remélhetőleg közérthető módon. Irományom különféle fejezeteit a következő néhány hónap során részekben fogom megosztani a blogomon. Mindenekelőtt az asztrológiában már valamelyest jártas olvasókat szeretném invitálni a születési horoszkópban jelölt pszichés energetikai minták jungiánus interpretálására, így előrebocsátanám, hogy a továbbiakban szükség lehet majd némi asztrológiai alapismeretre az értő olvasáshoz. Megjegyezném azt is, hogy noha az asztrológiával való „társítás” során szükségszerűen ki fogom fejteni a jungi pszichológia legfőbb alaptéziseit, sajnos nem garantálhatom, hogy minden egyes elméletet ill. fogalmat ugyanolyan kimerítően fogok majd megtárgyalni. Mint azt a weboldalamon a rólam szóló rovatban már említettem, Jolande Jacobi már maximálisan eleget tett ennek a feladatnak 1942-ben kiadott C. G. Jung pszichológiája című könyvében, mely munkájáért maga Jung is rendkívül hálás volt.

Örülni fogok, ha a következő fejezeteknek sikerül inspirálniuk néhány, csak asztrológiai előismerettel rendelkező olvasót, hogy többet olvasson Jungtól, és hogy alaposabban megértse pszichológiájának legfontosabb mondanivalóit. Annak pedig legalább annyira örülnék, ha a még csak pszichológiában jártas olvasók közül is ösztönözhetnék néhányat arra, hogy mélyebben beleássák magukat az asztrológiába, és hogy megismerkedjenek a születési horoszkóp sokrétű lélektani vonatkozásaival.


Tudjuk, hogy Junghoz is közel állt az asztrológia, sőt aktívan foglalkozott is vele, noha sosem tette közzé publikációiban vagy leveleiben, hogyan dolgozott pontosan születési horoszkópokkal. Valószínűleg nem hiányzott neki az akkori (és még azóta is fennálló) megbélyegzés, hogy elcsavarta a fejét egy újabb „áltudomány”, hisz amúgy is épp elég kritikát kapott ezzel kapcsolatban. Levelezéseiből viszont tisztán kiderül, mennyire lenyűgözte az asztrológia. 1911. június 12-én írja egy Freudhoz szóló levelében:

“Esténként sokat foglalkozom asztrológiával. Horoszkópokat készítek, hogy feltérképezzem azok lélektani vonatkozásait.” (1)

1928. december 8-án így fogalmazott egy orvos barátjának, L. Oswaldnak írt levelében:

“Az asztrológia már olyan közel áll ahhoz, hogy belépjen az egyetemek ajtajain, hogy egy tübingeni professzor kiképezte magát az asztrológiában, és tavaly meghirdetett egy asztrológiai kurzust a Cardiffi Egyetemen. Az asztrológia nem egy vak babona, a pszichológiai értékét pedig nem szabad alábecsülnünk. Semmi köze ugyanis a csillagokhoz, az asztrológia az ókor és a középkor 5000 éves pszichológiája.” (2)

1954. május 26-án pedig a következőket írta Fransman André Barbault-nak:

“Annyi hihetetlen analógia van az asztrológiai konstellációk és a pszichés történések, illetve a horoszkóp és a karakterhajlam között. (…) Az asztrológia szimbolikus konfigurációkkal foglalkozik, pont ahogy a pszichológia foglalkozik a kollektív tudattalannal: a planéták az “istenek”, a tudattalan tartalmainak szimbólumai. (…) Az első életévek tapasztalatainak specifikus (patogén) hatása egyfelől a környezeti hatások eredménye, másfelől pedig a pszichés hajlamé, vagyis amit örököltünk, és úgy tűnik, ez mind kiolvasható a horoszkópból. A horoszkóp ugyanis egy adott pillanatot jelképez, mely pillanatban az istenek, vagyis a pszichés archetípusok, egymással beszélgetnek.” (3)

Asztrológusként szinte megható ezeket a sorokat olvasni Jungtól. Fontosnak tartom ezek fényében azonban azt is megemlíteni, hogy Jung teljességgel empirikusan jutott el lélektani tipológiájához, nem pedig az asztrológia révén. Elsősorban Janet, Binet, Freud és Adler tanait feldolgozva ill. továbbgondolva indult el saját rendszerezésének rögös útján, melyen temérdek empirikus kutatómunkája, a lélektani tipológia történelmének alapos ismerete, valamint a kvaternitás iránti lelkesedése egyaránt fontos „útitársak” voltak. Semmi nem támasztja alá azonban azt, hogy elméleteinek ill. tipológiáinak megalkozása során bármit is alapozott volna az asztrológiára — és emiatt voltaképpen csak még lenyűgözőbbek a megegyezések.


Véleményem szerint az asztrológia egyszerre tudomány, vallás és művészet, miközben egyikhez sem lehetne tisztán besorolni — persze miért is akarnánk? Akik mélyen megértették és látásmódjukba integrálták az asztrológia esszenciáját, már nem akarják mindenáron definiálni. Noha vitathatatlanul tudományos alapokon nyugszik, nem bizonyítható az egzakt ill. az exoterikus (nyilvános, népszerű, kívülállók és avatatlanok számára is közérthető) tudományok módszereivel, hiszen ezoterikus tudományként csak a „kiválasztottak” és a beavatottak által érthető, és számukra is csak különleges ismeretekkel, képességekkel és/vagy érdeklődéssel hozzáférhető. Mivel az exoterikus ill. egzakt tudománynak a szemlélés közben szintén ezoterikussá kéne válnia ahhoz, hogy megérthesse az asztrológia spirituális jelentését és esszenciális működési elvét, így ugyanolyan hiábavaló az asztrológia bármilyen tudományos jellegű „bizonygatása”, mint mondjuk a levegő nyomásának hőmérővel, vagy a fal hosszának vízmértékkel történő mérése. Annak a tudása, hogy az asztrológia — vagy a szintén ezoterikus tudományokhoz sorolandó jungi pszichológia — valóban „működik”, csakis egy szavakkal megfogalmazhatatlan szellemi konstatálás és spirituális reveláció eredménye lehet. Emiatt helyeztem el a vallások határmezsgyéjén is, hiszen a valóban jótékony, saját és mások lélekfejlődését elősegítő asztrológiai tudás minden esetben egy belső hitből kell eredjen, mely a horoszkópot nem a véletlen művének, hanem egy individuális lelki fejlődésen alapuló „isteni terv” vagy „kozmikus térkép” szimbolikus lenyomatának tekinti, mely egyidejűleg jelképezi eredetünket és küldetésünket, tehát lelkünk múltját, jelenét és jövőjét.

Az asztrológusból áradó hit és az abból fakadó jövőorientált, spirituális „iránymutatás” nélkül nem csak értelmetlennek, hanem egyenesen destruktívnak tartom az olyan horoszkópelemzést, amely mindössze annyit hivatott elmesélni a szülöttnek, hogy miért (értsd: születésekor milyen „véletlenszerű” planétaállások „miatt”) lett olyan, amilyen — ahelyett, hogy arra derítene fényt, hogy mi célból, azaz milyen kozmikus tervszerűség alapján született olyannak, amilyennek. A finalitás alapvető gondolati elve és az ember spirituális célorientáltságának mélyen átérzett, belső hite nélkül véleményem szerint sem terapeutaként, sem tanácsadóként nem vezethetjük el a hozzánk fordulókat a fény, a valódi transzformáció és a lelki gyógyulás felé. „Egyetlen spirituális vezető sem vezetheti messzebbre páciensét, mint ameddig ő maga eljutott”, írta ennek kapcsán Jacobi. (4) Hisz hogyan is támogathatnánk és inspirálhatnánk másokat a lelki érés és az individuáció viszontagságos folyamataiban, ha mi magunk sem realizáltuk, hogy nincsenek véletlenek, és hogy cseppet sem véletlenszerű földi szenvedéseinknek spirituális célja van? Thorwald Dethlefsen német pszichológus és spirituális gondolkodó következő, gondolatébresztő sorai rendkívül relevánsak e tekintetben:

Sajnos az asztrológiai technikák s korunk funkcionális gondolkodásmódjának keveredése következtében az asztrológusok körében egyre több olyan gondolkodási hiba jelenik meg, amely növeli azt a veszélyt, hogy az asztrológiától tanácsot kereső embert több kár éri, mint amennyi haszna származik belőle. Mindenekelőtt akkor, ha a bolygók befolyásáról beszélnek. Így a csillagok is olyan területté válnak, amelyre a bűnösséget ki lehet vetíteni. Amíg eddig a bűnöst a környezetben, a családban, a munkahelyen, az államban keresték, az asztrológiai tanácsadás következtében egyszerre csak a Szaturnusz lesz a bűnbak. E szemlélet áldozatai életük minden nehézségére a „rossz horoszkópban” találják meg a vétkest, a sikeres embereket pedig irigylik a „jó horoszkópjukért”. Ha az asztrológia erre a szintre süllyed, nem szabad azon csodálkoznunk, hogy nem csendesednek el a babonás szemrehányások. Ebből a téves alapállásból szinte automatikusan adódik az asztrológia híveinek legelterjedtebb tévedése: az, hogy az asztrológia olyan módszer, amellyel az ember sorsát korrigálhatja. Szinte mindenütt azzal a szándékkal foglalkoznak asztrológiával, hogy kicsit átverjék a sorsot, s így előnyöket csikarjanak ki maguk és klienseik számára a csillagokról való tudásból. (...) Inkább semmilyen asztrológiát, mint az emberiség ilyen félrevezetését! Így alakulnak ki az asztrológiafüggő személyiségek, akik minden döntésük előtt kikérik az asztrológus véleményét, meg akarják tudni, jól vagy rosszul állnak-e a csillagok, akik minden utazás előtt egy pillantást vetnek a horoszkópjukra stb. Kérjük, ne mérjék az asztrológiát használóinak tévelygésein — hiszen akkor nemsokára tényleg besorolhatnánk a kábítószerek közé. (5)

A művészetekkel kapcsolatos határmezsgyét két dolog miatt említettem meg. Az egyik, hogy véleményem szerint az asztrológia sikeres és célravezető konzultatív alkalmazásához ugyanúgy szükségeltetik egy „x faktor”, mint az előadó- vagy képzőművészetekhez, hiszen ott sem válhat mindenkiből tehetséges festőművész, színész vagy éppen énekes — az akarat mellett az adottság is meghatározó. Holland tanáraim közül ketten is gyakran hangoztatták, hogy a profi asztrológus attól profi, hogy részletes, szerteágazó tárgyi tudása ellenére képes mindig meglátni a lényeget egy adott téma kapcsán, és figyelmen kívül hagyni az éppen irreleváns részleteket. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mivel a születési horoszkóp végtelen mennyiségű információt szimbolizál a szülöttről, így kvázi „művészete” van annak, hogy intuíciónk segítségével mindig eltaláljunk az esszenciához. A tárgyi tudás és a belső hit mellett tehát intuitív adottságok is kellenek, hiszen anélkül rendkívül könnyű „elveszni” a szimbolika végtelen tengerében. Ennek megfelelően ismerek olyan asztrológiát tanult egyéneket, akik hosszú évek során nagymértékű tárgyi tudást halmoztak fel, ám ha oda kerül a sor, hogy gyakorlati szintézisbe helyezzék ezt a tudást konzultatív céllal, akkor újból és újból összezavarodnak és elbizonytalanodnak magukban. Ezzel ellentétben olyanokkal is találkoztam már, akik fele annyi tárgyi tudás birtokában hihetetlen gyorsan és intuitívan voltak képesek értelmezni a születési horoszkópban jelképezett archetípusos dinamikák komplex pszichés manifesztációit. Minden eddigi tapasztalatom arra utal tehát, hogy bizonyos emberek „őstehetséggel” születnek az asztrológiához, míg másoknak sokkal erősebb tudatos képességfejlesztés kell ahhoz, hogy felzárkózzanak ezen a területen. Félreértés ne essék: természetesen bárki válhat asztrológussá, ettől azonban még nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy — akárcsak az egyes művészeti vagy a sportágakhoz szükséges tehetségek esetében — egyesek több, míg mások kevesebb alkati tehetséggel rendelkeznek az asztrológia komplex szimbólum-nyelvezetének intuitív „olvasásához”.

De nem csak ebben a tekintetben hasonlíthatjuk össze az asztrológiát a művészetekkel. Legalább annyira jogos az analógia, ha figyelembe vesszük azt, hogy nem létezik olyan, hogy „helyes” horoszkópfejtés. Minden asztrológus máshogy értelmezi a horoszkópot: másra figyel fel benne elsőként, máshogyan értelmez bizonyos szimbólumokat, és másképp köti össze a részeket egy egésszé. Ez persze semmilyen esetben nem jelenti azt, hogy „rosszabb” lenne egy másiknál — mindössze különbözik tőle. Ne feledjük, hogy a születési horoszkóp szimbólumrendszere és annak logikai értelmezése az Uránuszhoz „tartozik” — nem csoda tehát, hogy minden asztrológus óhatatlanul beleviszi a saját egyéniségét a horoszkópfejtésbe, és hogy minden horoszkópelemzést eltér valamiben a másiktól, miközben maga az esszenciális, szimbolikus háttértartalom végig ugyanaz. Minden asztrológus „beleviszi” saját komplexusait a horoszkópfejtésbe, és önmagában ezzel nincs is semmilyen probléma, hiszen nem létezik olyan segítő vagy tanácsadó szakma, ahol ez ne történne meg óhatatlanul — a kérdés csak az, hogy milyen mértékben és milyen tudatossági szinten van jelen a projekció. Annyi mindenesetre biztos, hogy pont úgy, ahogy más-más feldolgozásban húszféleképpen is elő lehet „jól” adni ugyanazt a zeneszámot, vagy ahogy egy tucatnyi stílusban is megfesthetjük „jól” ugyanazt kompozíciót, a születési horoszkópot is elemezhetjük többféle módszerrel úgy, hogy továbbra is „jól” értelmezzük azt, és mindegyik esetben valóságos manifesztációkról beszélünk, csak éppen egy másik síkon ill. vonatkozásban beszélünk ugyanarról a jelenségről.


Épp ezért szeretném nyomatékosítani, hogy e könyvvel cseppet sem az a célom, hogy lépésről lépésre, feketén-fehéren leírjam, hogyan kell jungiánus értelemben „kielemezni” egy horoszkópot — mindössze új gondolatotokra és látásmódokra szeretném ösztönözni az asztrológiában már jártasabb olvasókat, a laikusok számára pedig egy kis ízelítőt adni a horoszkópelemzés eme lehetséges variánsából. Evidens tény, de a rend kedvéért mégis fontosnak tartom tisztázni, hogy egyetlen horoszkóp kapcsán sem jelenthetjük ki, hogy teljesen „kielemeztük” azt, hiszen egyfelől végtelen mennyiségű információt tartalmaz, másfelől pedig számtalan „lencsén” keresztül szemlélhetjük és interpretálhatjuk ezt az információt — a jungiánus megközelítésmód is csak egy ezek közül. Végső soron mindegyik elemzési módot az határozza meg, hogy mi a kiindulási alapunk, milyen tényezőket és komponenseket tekintünk kulcsfontosságúnak, és mit merítünk ki elsőként a horoszkóp által szimbolizált határtalan információ-tengerből. A következőkben szemléltetett jungiánus horoszkópelemzési módszer általam tulajdonított fontossága nem akar tehát sem felhívás, sem kötelezés lenni arra, hogy innentől kezdve mások is feltétlenül alkalmazzák azt. Mindössze egy potenciális értelmezési módot szeretnék bemutatni, amely maximálisan „megtűri” más módszerek használatát.

Végezetül pedig arra is szeretném még felhívni a figyelmet, hogy amikor a következő fejezetekben a „jungiánus asztrológiára” hivatkozok, azalatt végig a saját magam által alkalmazott és az általam leginkább „jungiánusnak” vélt asztrológiai megközelítést értem, nem pedig egy egységes, konszenzusos, neadjisten dogmatikus rendszert, amelyben minden mereven le van fektetve. Maga Jung is elutasította a dogmatikusságot, melynek kapcsán Jacobi az alábbi kulcsfontosságú gondolatokat jegyezte meg:

„Jung túl sokszor látja a hagyományosan és meggondolatlanul elfogadott dogmákkal való „túletetés” ördögi következményeit. Túlságosan jól tudja, hogy csak az bontakozhat ki alapvetően és hatékonyan, ami az emberben magában nő, nem pedig az, amit belé plántáltak. Nem lehet ez alól kivétel az sem, aki útmutatásait követi. Visszautasítja, hogy a feladatot megkönnyítse számukra azáltal, hogy előírja a hozzáállást és a hitet, amit el kellene fogadniuk. Hiszen a hívő vallásos ember, miközben megismeri saját lelki mély szimbolikus tartalmait, rájön az örökkévaló elvekre, amelyek ezerszeresen igazolják számára, hogy Isten őbenne létezik, és újra és újra rámutatnak arra, hogy Isten önmaga képére formálta az embert.” (6)

Ezzel párhuzamban én sem pusztán innen-onnan szedett teóriákat halmozok fel a továbbiakban, hanem olyan általam mélyen átérzett igazságokról írok, amelyekről első körben talán valóban úgy olvastam valakinek a tollából, ám mivel aztán sokszorosan beigazolódtak, saját tapasztalattá és egyéni igazsággá fejlődtek, melyekhez már emlékképek és érzelmek is kötődnek pszichémben. Érző típusként én elsősorban érzem a jungi pszichológia téziseinek valódiságát, ha pedig nem így lenne, nem tudnék és nem is akarnék róluk egy mondatot sem írni. A Jung tanításaiba vetett mély hitemhez így mindenekelőtt az a 28 év élettapasztalat járult hozzá, amelyben számtalan formában megfigyelhettem már az archetípusok „táncát”. Noha a többtucatnyi pszichológiai és asztrológiai könyv elolvasása, a sokszáznyi horoszkóp kielemzése és a sokévnyi empirikus megfigyelés rengeteget segített (és ma is segít) az isteni „koreográfia” mélyebb megértésében, teljességgel tudatában vagyok annak is, hogy földi létem során sosem fogom teljességgel megérteni azt. Ez pedig így van jól, hisz fő feladatom a Koreográfus utasítása szerinti tánc a kozmosz zenéjére.


Remélem, hogy velem tartasz a továbbiakban — nemsokára érkezik az 1. fejezet első része!


Üdvözlettel,

Kristóf

 

Hivatkozások és jegyzetek

(1) Saját fordítás holland nyelvről. Idézi Hamaker-Zondag, Karen M.: Jungs psychologische typen in de praktijk. Uitgeverij Aionion Symbolon, Amstelveen, 2016. 248.

(2) Ugyanott.

(3) Ugyanott.

(4) Jacobi, Jolande: C.G. Jung pszichológiája. Animus Kiadó, Budapest, 2009. 92.

(5) Dethlefsen, Thorwald: A sors mint esély. Mérték Kiadó, Budapest, 2005. 95-97.

(6) Jacobi, Jolande: C.G. Jung pszichológiája. Animus Kiadó, Budapest, 2009. 187-188.


Comments


bottom of page